Házimunka

Nos, körülbelül így néz ki az eredménye egy ötfős családban elvégzett házimunkának... :) Vagy csak ilyennek érzem :D (remélem, átjön mindenkinek a lényeg, kicsit padlón vagyok mostanában :$)

Május, te csodás!

Május utolsó napjait tapossuk, szép az idő, kellemes meleg van - vagy mégsem? Szóval az idei tavasz utolsó hónapjára való tekintettel a mai nap utolsó képregénye:

"Nyár van, nyár..."

Jó, hivatalosan még nem, de már csak pár nap van hátra a tavaszból :) Gonosz vagyok (talán pesszimista is), de jelen helyzetemből kiindulva képes voltam a nyár rossz oldaláról képregényt alkotni, íme:

Elhatározások 2

Na, srácok, meghoztam az "ellen-képregényt", amit ígértem :D Nem lett valami nagy durranás, de igaz történeten alapul!

Elhatározások

Gondolom, senkinek sem kell bemutatnom ezt a jelenséget - de ahogy mondani szokták: "Legalább a szándék megvolt" :D (mintha csak magamat látnám :$) De nyugalom, nemsokára jön az "ellen-képregény" is az aktívabb emberkék kedvéért ;)

Szerelem

Az antibiotikum, egy kis hőemelkedés és egy nagy adag elvonási tünet eredménye. Ennél többet nem szándékozom hozzáfűzni :)

Betegen

Nos, megvan a jó oldala is annak, ha az ember betegen megy be ZH-t írni: van ihlete új képregényhez :) Az ötletért köszönet drága szaktársamnak :D

"Ballag már a vén diák..."

Először is: ezer bocs és egy anyamedve, amiért ilyen sokáig váratott magára a friss képregény, de sajnos nemigen jött az ihlet... :/
Másodszor: a mai ballagás azonban hozta magával az ihletet! :) A "Jaj, de hosszú ez a búcsúbeszéd..." és a "De ugye azért majd tartjuk a kapcsolatot?!" mondatok után jön a várva várt hazaindulás, amit a lányok általában félúton már mezítláb tesznek meg, mert "Hogy lehet ennyit menni egy tűsarkúban?!", a fiúk pedig ledobják a zakót és meglazítják a nyakkendőt azzal a felkiáltással, hogy "Ki az a hülye, aki ebben a melegben öltönyt vesz fel?!". Majd a semmiből befutnak a 30 éve nem látott Mariska néniék az ország másik végéből (rosszabb esetben Kínából, mert 20 éve ott élnek), akik elájulnak, mert "Úristen, mikor utoljára láttunk, még épp csak elkezdtél totyogni!!!", és persze nem elég két nagymama (akik persze 50 féle süteményt készítettek neked fejenként, mert "Annyira le vagy fogyva angyalom!"), az összes nagynéni is összepuszilja az arcodat a hatalmas virágcsokrok és remélhetőleg egy bizonyos fehér boríték átadása közben. Mindezt természetesen a család összes férfi tagja vakuvillogtatással meg is örökíti, a leglelkesebb persze a nagypapa, aki mindig lemarad a fontos pillanatokról, mert még a jól bevált analóg gépe van és mindig tekerni kell benne a filmet. Mikor pedig már dugig ettétek magatokat, a család nő tagjai minimum 3 tortát (mindenféle csicsával, persze) és 120 féle sütit raknak az asztalra, hogy "Jaj, gyerekek, ne mondjátok, hogy jóllaktatok, ennek el kell fogynia, hát hová rakom én ezt szerintetek?!" - válasz: a műanyag dobozokba a távozó vendégek számára. Este búcsúzás, "De jó volt újra látni, aztán csak ügyesen az érettségin, melyik tárgy mikor is lesz, és mi leszel utána, Pista menjünk már, mert a Buksit még meg kell etetni, jól van, Katikám, na jól van fiam, aztán jót ne halljak rólad!", anyukád pedig kiszalad a konyhából két tányér mosogatása között, hogy "Jaj, máris mentek, legalább sütit vigyetek!", majd dominó-effekt következik, miszerint "Jaj, ti már mentek, látod Géza, nekünk is menni kéne lassan!" - és hirtelen mindenkinek haza kell mennie. Te pedig fáradtan, vegyes érzelmekkel (új élet, plusz zsebpénz, "Úristen hétfőn érettségi!") bedőlsz az ágyba... :)
A leendő ballagóknak egy kis előrejelzés, az idei ballagóknak gratuláció gyanánt, az idősebbeknek pedig egy kis nosztalgia :D